Most hogy tegnap megírtam a levélszerű bejegyzést, és megfogalmaztam magamnak sok dolgot, úgy érzem tényleg itt tudok lenni. Már nem okoznak olyan erős honvágyat a facebookon látott bejegyzések.

És akármit is meséljen Teresa és Giovanna én akkor is valami hatalmas optimizmussal vagyok aziránt, hogy én itt barátokat fogok szerezni. Én úgy érzem, hogy az emberek itt kíváncsiak rám.
És nem akarom elhinni, hogy ez csak az újdonságomnak szól, mellesleg meg annyi fajta ember van itt.

De... megint nagyon késő van.