Juhuuuuuuu most végre írhatok magamnak!
Arról szerettem volna írni, hogy ma rájöttem, amióta itt vagyok nem adtam időt magamnak egy nyugodt sétára.
Hogy folyton hajszolom magam és hetek óta, csak arról beszélek magamnak, hogy mit csináltam rosszul, hogy mit pakoltam be rosszul.
Az az igazság, hogy az első héten csak a negatív dolgokra tudtam figyelni, aztán pedig Teresaval "kellett" elmennem várost nézni.
Sosem szerettem így várost nézni, amikor valahova megérkezem, ahogy ezt Teresaval tettük.
Nekem egy hely a történéseken és embereken keresztül nyilvánul meg, válik a történetem részévé.
És egyelőre ezt a Borin kívűl csak egyedül tudtam megélni.
Nem is tudom, hogy ezen kívül volt e valami fontos felismerésem.
Nem akarok sietni.
Tudom, tudom, hogy többet is kihozhatnék ebből az egészből, de most szeretném elengedni mindazokat az elvárásokat, amelyeket másoknak tulajdonítok és amik miatt rosszul érzem magam.
Most nagyon lassan haladok. És szeretném máshogy, de most így megy. Ezért szeretnék most ritkábban írni, és inkább magamra figyelni, mint arra, hogy mit közlök, vagy jelenítek meg ebből másoknak. Ráadásul talán a gépem is feladja a szolgálatot lassan, pedig annyi pénzünkbe került!
Két óra van most veszek egy forró zuhanyt, majd ellazulva lefekszem aludni!
Holnap egy új nap vár.
Drukkoljatok, hogy sikerüljön tovább maradni!
Ugyanis van egy Leonardo nevű program, amivel talán tovább maradhatnék!
Én úgy érzem rám férne még jó pár hónap nyelvtanulás és jó pár hónap Olaszország.
Talán túl optimista vagyok, mert azt gondolom, hogy sikerülni fog barátokra szert tennem?
Egyelőre szeretném ebben a hitben ringatni magam!
Wow ez milyen jó kifejezés!
Nagyon szeretlek mindannyitokat!
És nagyon jólesik, ha érdeklödtök, ne hagyjatok fel vele! :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése