(gyakrabban kéne fényképeket is csinálni, mert úgy sokkal élvezetesebb az olvasmány, de jobban szeretem átélni a dolgokat, mint fényképezkedni, de valójában a fényképezkedés már annyira a mindennapjain részévé vált, hogy nem is kellene idiótának érezni magam tőle, de csak belejövök...
***
Egy újabb nap. Ma rengeteget írtam és sikerült ezt is átalakítani egyfajta köteleséggé magamban (Brava!!! Plausa!!!) mert van még egy két dolog, amit szerettem volna leírni... de igazából az sem baj, ha nem írom le.
Mindenestre ma másodszorra ragadtam valahol a város egyik pontján úgy, hogy már nem járt több busz, najó harmadszor, de az elsőnél még megkereshettem volna a villamost.
Az elsőnél közvetve stoppoltam. Vagyis elkezdtem, nem vett fel senki, aztán odamentem egy fickóhoz megkérdezni, hogy merre van a villamos, éppen szállt be a kocsijába így elvitt. Végre valaki meghívott egy kávére meg egy briochra és végre úgy éreztem, hogy Olaszországban vagyok (vagy erről már írtam? sebaj)
***
Másodszorra éppen megint egy új edzőteremben voltam pilatesen. Ugyanis a város összes edzőtermét kipróbálom, ahol az első óra ingyenes. Hát mire kiértem a palestraból már nem volt busz.Hihetetlen, de ebben a városban kilencig járnak a nappali buszok és éjjfélig az estiek. Ezt egy pesti lánynak lehetetlen felfognia. Ráadásul éjjel nappali sincs :) csak ilyen éjjel nappali automaták vannak :) Kávé, croiassant, cracker, sütik, kinderbueno.
Régen minden vonatállomáson megittam egy capuccinot és ettem egy kinderbuoenot (nem is csoda ha felszedtem azt a nyolc kilót, mert elég sokat utazgattam)
Itt egyébként az automatás kávé is finom. Lavazza... és még egész jó sütiket is ki lehet fogni az automatából. Dehát mi nem finom itt?
Még nagyon hiányoznak az együtt evések az ételről való beszélgetések, de ahogy már írtam, ami késik nem múlik.
***
Miről is akartam írni?Ja arról, hogy ma egy olyan edzőtermet sikerült találnom, ami valójában már nem is a városban van. Aztán sikerült felszállnom az utolsó buszra, de rossz irányba.
Éppen lemenőben van a nap, amely narancssárgára festi az ég alját, a parkban közben egy körben imádkoznak az emberek Maria die madre di...Santa Maria, Padre, Figlio di Dio ezeket a szavakat hallom, elmegyek a csoport mellett, hogy kicsit átjárjon a közös imával megteremtett szentség érzete...
Aztán mikor rádöbbenek, hogy itt állok a világvégén, nem ott vagyok, ahol gondoltam és nincs több autóbusz, ahol ebben a szentségben fürődve örülök a naplementének mindjárt lemegy a Nap, besötétedik és akkor aztán mi lesz? Felhívhatnék valakit talán, hogy értem jöjjön, de azt sem tudom hol vagyok.
Najó elkezdek stoppolni, és reménykedem, hogy még azelőtt felvesz valaki, hogy besötétedne és azt gondolnák hogy egy puttana vagyok kliensre várva, persze a kis kapucnis pulcsimban és a teve szandálomban, nem hiszem, hogy úgy festenék, de ezekről aztán sohasem lehet tudni....
Persze valaki felvesz és elvisz a vonatállomásig. Elég egyszerű de kedves fiatalember... Amióta újra stoppolok, rájöttem, hogy sok embernek, aki felvesz valakit mennyire jólesik, ha beszélhet magáról, ha kérdezek róla... De van amikor ezzel is csínján kell bánni, nehogy az illető azt higye, hogy esetleg érdeklődsz utána ugyebár... Ez a fiú is reménykedett benne végülis, hogy talán találkozhatunk máskor is, de ügyesen kitértem a válasz elől...azt hiszem túlságosan örültem, hogy elhozott... és ezért jutott az eszébe... vagy talán csak felkeltette az érdeklődését valaki, aki egy teljesen más világot él meg mint ő...
***
Na végre megérkeztem a villamosmegállóba... majd találkoztam egy sráccal akit a tandemen ismertem meg. (Jó szokásom, hogy mindig elkérem az emberek számát) Ma éppen sörfesztivál volt a fieran (az ilyen vásár féle) úgyhogy odamentünk, megittunk egy sört és csocsóztunk. Nem hiszitek el, de az első percben gólt lőttem.
Kb. életemben nem lőttem gólt, a meccs alatt viszont egész sokszor sikerült.
Sőt ma végre káromkodtam olaszul, ami persze nagy derültségre adott okot az olaszoknak. A kiejtésem még nem olyan mikor itt voltam egy évig, amikor már azt hitték, hogy olasz vagyok, de idővel menni fog ez, főleg, hogy egyre többet beszélek.
Hihetetlen, még csak két hete vagyok itt de már tökre megnyíltam és egyre könnyebben szólalok meg, bár itt nehezen lehet másképp, akárhová próbálok eljutni úgyis meg kell kérdeznem az autistat (azaz a buszvezetőt) hogy merre kell mennem. És az a fura, hogy itt ez teljes mértékben beletartozik a buszvezető munkakörébe. Inkább akkor haragszanak meg, ha nem kérdezted meg őket és emiatt túlmentél már a megállón, vagy a végállomáson tudatosult benned, hogy a másik irányba kellett volna menned.
***
Az az igazság, hogy nem is értem, miért nem utaztam így eddig. Annyival jobban érzem magam, hogy nincs teljes létbizonytalanság körülöttem, és persze az sem utolsó ha az ember beszéli a nyelvet!
Va bene vi mando tanti bacini e vi giuro che veramente comincio studiare piu l'italiano, ma mi practico tanto parlando ;)
Baci tisori!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése