Esti körök a városban

Valamiért úgy érzem, mindent meg kell ragadnom és le kell írnom, ami történik velem.
Valahol izgalmas, de valahol félelmetes dolog az, hogy senki sem tudja mi történik velem.
Hogy senkinek sem mesélem el...

Persze azt is tudom, hogy minél tovább kommunikálok veletek magamban, annál tovább tart majd, míg esetleg olyan helyzetekben is megszólalok, amikor félnék.

Ez talán kicsit olyan mint a csoporttitok, amikor azt mondják, ne meséld el másnak ami bent történik, hanem bent éld meg a történéseket.

Mindenesetre most az van, ami van.

Ma este tízkor indultam el a városba, hogy megigyak egy sört.
Nem tudom miért van az, hogy most sokkal nehezebben szólítom meg az embereket mint régebben.
Akkor legtöbbször muszáj volt, meg tudtam azt is, hogy csak így ismerhetek meg embereket, és azt is, hogyha megszólítasz itt valakit, annak valamifajta következménye is lesz.
Talán ettől félek. Félek megismerkedni új emberekkel, mert attól félek, hogy el kell játszanom egy szerepet, aminek nem tudok megfelelni, vagy attól, hogy megint rá kell ébrednem, hogy nem tudom megtalálni ezekkel az emberekkel a kapcsolatot és hogy soha sem fogok tudni egy igazán mély beszélgetést folytatni valakivel.

Most körbebicikliztem a várost, és egy embert sem kérdeztem meg merre van a Piazza Mazzini... és hogy hol lehetne meginni egy sört. Közben azon tűnödtem dühös legyek e magamra emiatt vagy sem?

Azt remélem túl lépek ezeken, de igazából Olaszországban ez egy idő után magától bekövetkezik, mert az emberek hihetetlenül közvetlenek tudnak lenni. Bár ugyebár nem csak az utcán lehet ismerkedni... és most remélhetőleg lesz egy két dolog, amivel foglalkozni fogok.

Persze ettől is félek. Rengeteg ötletem lenne, amivel foglalkozhatnék. Főleg bevándorlókkal azok gyerekeivel......

Elő kell készítenem a magyar estet is.

Már találkoztam egy zsonglőrsráccal, és remélhetőleg holnap el is megyek a hétfői zsonglőrestre.
Kedden pedig talán találok valakit, akivel cserébe taníthatjuk egymást... ha nem akkor keresek az egyetemen.

Persze nehezen veszem magam rá bármire is (najó ez nem teljesen igaz) de szerintem a jövő héten már  sikerülni fog a nyelvtanulásra koncentrálnom.