Első írásom Padovából

Már fél négy van.
Reggeltől arra vágyom, hogy kimenjek a levegőre, és most mégis nekiállok írni?
Bolond dolog... de annyi mindent írnék.
Bennem van az az ambivalens érzés, hogy szeretnék nektek is írni, de közben meg magamnak is... ami már ezer éve nem fordult elő velem. Így nem is igazán tudom mitévő legyek.

Rengeteg érzés van, amit szeretnék megragadni, de valószínűleg, pont a történések és konkrét dolgok azok, amelyek elsőre titeket édekelhetnének.

Az érzéseim azok engem ragadnak meg, és érdekelnek igazán, hiszen bennem zajlanak, és úgy érzem túl erősen uralják az életemet... Ez a második nap, hogy este elfelejtem hozzáadni az összetevőimhez a stabilizátotoromat, s aztán meg csodálkozom, ha az érzéseim úgy hullámoznak mint az óceán hullámai...

De el kell indulni.