Másnap

Másnap persze elaludtam, dög fáradt voltam, nem értettem miért nem adnak egy napot, hogy kipehenjem magam, és elintézzem a dolgaimat, úgyis használhatatlan voltam. Ráadásul utána persze jön az olasz időritmus, minek kell az elején sietni?

Na de aznap leszedtük egy foto social nevű kiállítás képeit, majd bejöttünk az irodába.
Mindenki szimpatikus volt, de végig az járt a fejemben, hogy biztos senkivel sem tudok majd igazán jókat beszélgetni... in vece sí, vagyis ehelyett igen :)


Megbeszéltük Daniellával, hogy s mint lesznek itt a dolgaim.
Az világossá vált már előbb is, hogy ez mind rajtam múlik, hogy mit hozok ki ebből az egészből, amitől persze jól megijedtem. Hogy na majd meglátják milyen kis félős vagyok meg egyáltalán...

De nagyon jól érzem magam itt, és már egy csomó olyan ötletem van, amit meg is tudok majd valósítani.

Egyelőre fordítással foglalkoztam, meg intézgettem a dolgaim.
Már van telefonkártyám, biciklim, biciklilakatom, biciklámpám, bérletem... És tartottam egy nagy bevásárlást is. Uh te jó ég mennyi mindenről tudnék még írni, pedig alig történt valami.

***

Aztán ezen a héten úgy tűnt, hogy nem tudok nyelvtanfolyamre menni, mert ezt valójában nem fizetii az Eu, bár valamikor megyek valami egyhetes találkozóra Nápolyba vagy Rómába... az viszont nem hangzik rosszul...Szóval ők így be szokták tenni az Evs-eseket, a Leonardos csoportokba tanulni (ez egy gyakornoki program, amit majd én is szeretnék csinálni)

És akkor ráadásul úgy tűnt valójában nyáron alig lesz itt valaki, és én meg vakáciozhatok.

Na ne... én nem ezért jöttem, és akkor most mindent egyedül kell csinálnom?

Ez a vezető nöcivel való beszélgetés után volt. Totál elkeseredtem.

De csodák csodájára összeszedtem magam és rájöttem az a legjobb, ha beszélek Daniellaval, hogy mit érzek, arról, hogy még nem látom pontosan mit csináljak... Nem is tudom ez, hogy lehetséges. Talán azért mert Marci is, meg Daniela is elmondta,hogy bármi van beszéljük meg, de valószínüleg az a sok munka amit szemilyiségfejlesztéssel töltöttem el, nem volt haszontalan.

De egyébként pont előtte mondta Daniella hogy  találtak nekem nyelvcsoportot, júniusban kezdek. Juhi.

Addig is elmentem tandemet keresni (mikor egyik ember az egyik a másik meg a másik nyelvét gyakorolhatja), de itt ez is csoportban megy mint minden Olaszországban. Szóval ez csak arról szól, hogy beszélgetünk, ígz nem nyelvtanozunk meg ilyesmi, de ajánlottak nekem egy helyet ahol majd tudok ilyen önkéntes helyet találni.

Azért jól éreztem magam, szeretek kicsit félénkebb olaszokkal találkozni, mert akkor látom, hogy nekik is lehetnek ugyanolyan problémáik és félelmeik mint nekem, csak ők másképp élik meg.

***

Mindenesetre kidolgoztam magamban egy tervet erre a hónapra. Elvileg hat órát dolgozom egy nap... igazából elég kötetlen a munkaidő bár a vezetőnöci Paula azt mondta, hogy ez nem így van... és elég össze vissza járok be, mert mire végre hazajutok (a közlekedésről később) addigra minimum éjfél, vagy éjjel egy van, és nekem kell egy kis idő, elalvás előtt, hogy tegyek vegyek, vagy éhes vagyok, meg  kell főzni másnapra vagy berakni a mosást  (mennyi dolog van egy ilyen lakással)... és olvasni is szeretek.

Szóval kettő előtt nem nagyon fekszem le, így meg ügye nehéz lenne fél hétkor felkelni, hogy 9-re beérjek.

Ja igen szóval a tervem az, hogz 11-re járok be, így mindig tudok hat órát aludni.

Megbeszélem Daniellaval, hogy az időm egy részében nyelvet tanulok, egy másik részében a magyar estet késztem elő, és elkezdem kidolgozni a többi programot, amit majd szeretnék csinálni.

Azután este tornázni megyek, utána meg uscire e incontrare con personi.... fejtsétek meg, hogy ez mit jelent.

Ja és a fitnesztermekről és tornaórákról már alig várom, hogy megírhassam az újabb fejezetet.

Ci vediamo!
Ciao tutti!
Baci!